Napjainkban rendkívül kihegyezett a verseny a minél alacsonyabb fogyasztásért, a minél több megtehető kilométerért, a gazdaságosságért. Igazából ez manapság az egyik, ha nem a legfontosabb szempont az autóvásárlás során, legyen szó új vagy használt autóról. Mindenki a lehető legolcsóbban akar autózni, a nemzetközi szabványok pedig a károsanyag-kibocsátást minimalizáló, egyre szigorúbb előírásokat hoznak létre évről-évre. Nagy a verseny a márkák között, mint mindig, de ez nem napjaink versenye, már egészen régóta tart. Hogy mennyire régóta? Évtizedek óta.
A Toyota régóta világelső a hidrogén üzemanyagcellás autók eladásában és a hibrid technológia úttörőjeként (már 1977-ben volt hibrid autójuk) tartjuk számon. 1985-ben viszont egy, már akkor is régi technológiához nyúltak vissza, és megépítették a valaha volt egyik leghatékonyabb, belső égésű motor által hajtott autóját.
Az AXV-t (Advance eXperimental Vehicle, Fejlett Kísérleti Jármű), amit az 1985-ös Tokiói Autószalonon mutattak be. A cél a lehető legkisebb fogyasztás volt, amely egy 4 fős család számára elérhető. Ennek érdekében sima felületekből álló, futurisztikus vonalvezetést kapott, aminek köszönhetően állítólag 0.26-os Cw értéke volt. (Ezt más néven légellenállási együtthatónak hívjuk, és minél kisebb érték, annál áramvonalasabb az autó. Összehasonlításként, napjaink autói közül például a BMW i8 vagy a Nissan GT-R rendelkezik ugyanilyen értékkel, több mint 30 évvel később!)
Ezt a kiváló légellenállást a vékony lökhárítóknak, a különleges dísztárcsáknak és még számos apróságnak köszönhette, például a karosszériába süllyesztett ajtókilincseknek vagy az “ablak az ablakban” megoldásnak. A kialakítás mellett a tömeg is extrém volt: az autó állítólag csak 650 kg-ot nyomott, amiben szerepe volt többek között a papírvékony külső visszapillantó tükröknek (természetesen nem voltak motorosak), illetve az aszimmetrikus kialakításnak, ami csak egy darab hátsó ajtót jelentett. A hátsó üléssorra így csak a bal oldali ajtón lehetett beszállni, innen kellett becsúszni a bal hátsó ülésre. Így ki tudtak spórolni egy hátsó ajtót és annak minden sallangját, ami nem kis súlynyereséget jelentett. A belső térkínálat a Toyota szerint a kor kompakt szedánjaival megegyező volt.
A motor egy közvetlen befecskendezésű, 3 hengeres, 1.1 literes turbódízel volt, amivel az autó 34 km/liter, vagyis 2.94 liter / 100 km fogyasztást tudott elérni. Az AXV koncepcióautó volt, és sohasem került gyártósorra, de egyes megoldásai visszaköszöntek a későbbi Starlet és Tercel modellekben, a legkisebb fogyasztásért folyó versenyben pedig toplistás lenne napjainkban is (megfelelő károsanyag-kibocsátási érték mellett).
Mi a tanulság? Ha az átlag autóvásárló fel tudná adni bizonyos kényelmi elvárásait, és a fogyasztás csökkentése érdekében hajlandó lenne bizonyos kompromisszumokra, illetve büszkeségét feladva átülne a 2 tonnás aszfaltcirkálókból a feleakkora városi kompakt autókba, lényegesen csökkenthető lenne napjaink autóinak átlagfogyasztása.
hirdetés